Disneyland

Üdvözlégy, ez Disneyland:
Ahol a pedofil Mickey Egér
Mosolyog rá a sérült gyerekekre
Tudom, ez itt Disneyland,
Egy birodalom, amit
A félelem épített fel

És Én egy debil kisfiú vagyok,
Akinek hígító szagú a szája
És egy mesebeli prostituált,
A Kokain Mikulás krampuszkája
Egy debil kisfiú vagyok,
Aki elveszett Disneylandben
Ahol az infantilis pszichopata Télapó
Jelenti az Istent.

Refrén:
Találkozunk Disneylandben
A villamosszék túloldalán
Angyalgyilkos, apácabaszó
Jézus Krisztus keresztfáján
Körbenézek Disneylandben
A rémálmok szőtte óriáskeréken
Én, az acidmérgezett prosti,
Lelki sérült Hófehérke

Üdvözlégy, Disneyland
A szado-mazo angyalaiddal
Üdvözlégy, Jóisten
A beteg, nemtelen Krisztusoddal
Üdvözlégy, Mária
Köszönöm a szüzességed
Lerombollak, Disneyland
Engem a halálod életet

Refrén

Ha Disneyland a Mennyország,
Mickey Egér az Isten,
Ha Disneyland valóságos,
A valóság a kábítószer

Féreg

Álmodtam egy világot, hol minden csupa képzelet
Kisgyermekeket dugtak előttem és apácákat égettek
Kopasz, hárommellű nőkkel szado-mazoztam, s jólesett
Ez az én világom, a rémálmok földje

Refrén:
Én vagyok az, aki örömmel turkál minden izzadt pinában
Én vagyok az, akinél a korkülönbség lefelé határtalan
Én vagyok az, akit felizgatnak a gyönyörű női holttestek
És Én vagyok az, aki imádja, ha tiltakoznak ellene

Teremtettem egy világot, hol minden csupa képzelet
Bigott emberek égnek a tűzön, a Jézus szobrok véreznek
Tizenéves lányok ketrecben vadul sztriptízelnek
Ez az én világom, a titkolt vágyak földje

Refrén

Vidd ezt magaddal,
egyen ez a fegyvered
Vidd ezt magaddal,
A gyűlölet vezessen
A gyűlölet vezessen

(Refrén)

Te vagy 

Téged látlak, bármerre nézek, hozzád hajolnék,
Hogy úgy csókoljalak meg mint régen,
De nem érlek el, akárhogy próbállak,
De amíg élek megpróbálom, újra és újra.

Mert Te vagy a remény, mikor már minden elveszett,
Te vagy a hang ami bíztat, hogy ne adjam fel soha,
Mert ha itt vagy mellettem, és megfogod a kezem,
Tudod én boldogan égek el, a pokol tüzén is veled.

Millió kép, millió emlék,
És nem elég millió év sem, hogy elfelejtselek,
Miért kellett, hogy mindez így történjen,
Miért sodródsz el, messze tőlem?

Minden erőmmel, minden halott végtagommal
Mászok utánad, de elnyel a végtelen,
Minden érintés a múltból megkísért,
És húz utánad, húzol magaddal.