Az új albummal foglalkoznék: Sonic Boom, azaz magyarul hangrobbanás.
  Mint minden albumot, ezt is ktszer, háromszor kellett, hogy végighallgassam és rájöjjek: a címe tökéletesen passzol a rajta lévő számokhoz. Pörgős, igazi KISS-album. Valami hasonlót vártam, hogy kijöjjön, ezektől a lassan már 60 éves eberkéktől. Lendületes, egyetlen melankolikus hangulatú szám sincs benne, egyedül a Say Yeah tekinthetőbb egy lassabb tételnek, de az is csak az elején. 
   Rögtön az elején bepörög, a Modern Day Delilah című számmal. Vidám, feldobja az embert, nem tud ellene mit tenni.
   Aztán beugrik a Roussian Roulette című alkotás. Kétféle refrénnel, mindkettő csodás, megjegyezhető ritmussal és dallammal. Fülbemászó.
   A következő a Never Enough. Itt a refrént annyira nem emelném ki, nem olyan mint az előző kettőnél. A közöttük lévő rész, viszont hibátlanul gyönyörű.
   Elkezdődik a Yes I Know (Nobody's Perfect). Gene Simmons énekel arról, hogy tudja, senki sem tökéletes, még ő sem. Egy kedves szám, szövegét tekintve is. A háromnegyedénél megáll és kijelenti: yeah! Ez biztosan megmarad az emberben!
   Stand. Fülbemászó refrén, mely nekem valahogy sehogy sem jön össze az aközötti résszel. Nagyon ismerős dallam, hiába nem hallottad még, biztos, hogy énekelni fogod, mire újra a refrén következik!
   Gene Simmons jön a Hot And Cold című művel. Tájékoztetja a kedves lányt, hogy nem illienek egymással össze. Nem túlságosan marad meg a dallama az emberben, nekem néha kicsit piszkálja a fülem. 
   All For The Glory. A másik csodás szám az albumról. A csapatról szól, együtt csinálnak mindent, együtt érik el a sikereket. Nagyon bele tudja magát élni az illető hallgató, úgy érzem én is mindíg, a csapat része vagyok. A hallgató is kell a sikerhez!
   Danger Us, Paul Stanley szerzeményeként. A mókás szójáték dallama nem túl sűrűn ragad meg az elménkben, bár lehet, hogy én vagyok a selejtes. A refrén válaszolgatós dallama viszont megfogja az embert.
   I'm An Animal. Szép cím, Gene Simmons hangjával tökéletesen összepasszol. Nekem az egyik kedvencem. Simmons hangja eredeti, pontosan kifejezi a szabadságot, és az "állatiasságot", a csupa ösztönöket.
   When The Lightning Strikes. Pont olyan dallam, ami a címhez illik. A refrénben pontosan lecsap a villám! Dallamos, gyönyörű, azthiszem Tommy énekli. Ha tévedek, akkor Eric. Tökéletesen odapasszol minden, amit oda akarunk hallani.
   Say Yeah. Én mindíg mondom. Az eleje kicsit melankolikus, aztán beüt Paul hangja. Tökéletes befejezése az albumnak, akik szeretik ezt a zenét, pont azzal tudják kifejezni magukat: YEAH!   

Persze minden számban található egy megjegyezhetetlen szóló rész. Ettől lehet, hogy unalmas lehet pár helyen. De aztán rájön az ember: mindíg érdemes egy ilyet elővenni.
Arez