Tudni kell rólam, hogy nagyon szeretek filozofálni, és beszélni, vagy másoknak segíteni. Hát tessék. :) Az alábbi "verseket" és gondolatokat én írtam, csak úgy hobbiból. Remélem tetszenek! 
Jó olvasgatást!
Arez

Egyedül vagyok, ha jól is érzem magam,
Egyedül vagyok minden pillanatban.
Nincs társam, nincs megértőm,
Úgy érzem nincs legjobb barátnőm.
Elhagyott engem mindenki de miért?
Mi van bennem mit más meg nem ért?
Jó kérdés, még én sem értem magam,
Mi új dolog mi nekem a világon van?
Nem vagyok szomorú, de nem is vagyok boldog,
Rajtam kívűl mindenki, mindenki mosolyog.

Divatos ruhákban, mosolyogva, szépen,
Imád mindenki, jól van minden éppen.
Bántottak rég, mit elfeledhettem volna,
De nem tudtam, most ütött az óra.
Az én órám, most én következem,
Hogy egyedül önmagamat emésszem.
Napról napra rosszabb, de megbékélek szépen,
Nem hagyom, hogy könnyeim potyogjanak, érzem.
Megfogadtam erős leszek, senkitől függvésben,
De még várnom kell. Várnom kell érzem.

Volt már, hogy bármit agyonmagyaráztak nem értetted meg? Egyszerűen elvágódik az agyad. Megáll, és nem tudja értelmezni, nem talál értelmet a dologban. Magyarázzák, de az agyad nem fogja fel. Lefagy az agyad a parancsnál.
(egy keserű matekóra szüleménye)

Mikor nem figyelnek rád. Nagyon rossz. de már megszokhattam volna...
(mikor nem hagyják, hogy elmondjam.. bántó érzés)

Folyamatosan azzal az érzettel élni: nem kelles senkinek. Szar. Veled nem akar senki beszélni, melletted nem akar senki ülni. Senkit nem érdekel a mondanivalód, senki nem kíváncsi rád. El tudod képzelni? Gondolom nem. Tele vagy barátokkal. Én viszont gyűlölöm magam, gyűlölöm, hogy nem tudom tartani a számat, hogy folyamatosan a zenéről beszélnék, és senki nem hallgat meg. Az ég adta világon senkit nem érdekel, és nem válaszolnak a reakciódra...
(egy irodalomóra előtti keserves szünet)

Egy osztálytársam:
-Patkányok. Utálom őket. Köbö annyi bajom van velük, mint Marilyn Mansonnal.
Én magamban: Szőrős, és hosszú, csupasz farka van?
(föci előtti szünet)

I LOVE IT LOUD!
(több bejegyzés a jegyzetfüzetemben)

Az élet olyan mint egy puzzle: mindenkinek megvan a maga darabja, és ba kell teljesíteni a sorsát, hogy azt a helyére rakja.
(egy este)

Anyu: -Mi ez az édes bűz? Úgy facsarja az orrom.
Én erre: Ez jó, ezt felírom. Úgy hangzik, mint a viszonzatlan szerelem.
(szintén egy este)

Más okosnak, és más értelmesnek lenni. Az okos attól okos, mert megtanulta azt ami a fejében van. Az értelmes viszont olyat is képes kikövetkeztetni, amit nem tanult meg.
(fürdés utáni gyors jegyzet)

   Ez egy régebbi álom, csak visszaemlékezni tudok, hogy milyen volt.
   Fiatal volt, és szép. Barátok voltunk, a legjobbak a világon, de nekem mindíg is kicsivel többet jelentett puszta barátnál.A nagyanyám nem engedett el hozzá. Én viszont ellentmondtam, akkor is felszálltam a vonatra,és mentem. A Duna mellett vitt az utam. A végálomásra már nem emlékszem, csak hogy meglátam és a nyakába borultam, és átöleltük egymást. Azt mondtam:
-Nem akarom, hogy menj. Anyi szép évet töltöttünk el egymás mellett.
-Mennem kell. Igazad van.
Tudtam, anélkül, hogy kimondta volna: Hiányozni fogok neki. De az is a tudatomban volt, ott azon a helyen boldogabb lesz. Öleltük egymást, beszívtam finom illatát. Majd köddévált a karjaim között.
   Ez már nem álom: Miután reggel felvettem a ruhám, megszagoltam. Rájöttem, hogy az illat nagyon ismerős. A ruhát újonan vettük előző nap, tehát nem lehetett az én parfümöm szaga. Az Ő illata volt, az álmomból.
   Az álmomban újra Marilyn Manson szerepelt.
(álmom)

 Amerikában voltam. Apa elvitt Amerikába. Hatalmas, tiszta épületek, mentünk vagy tíz percen keresztül egy házba. Csodálkoztam, apa nem téved el. Emlékszem, még volt egy hatalmas lift is.
   Előtte viszont a szokásos szereplő volta képben. Vele, miatta jutottam el az USÁ-ba.
   Hogy kimentünk volna a nagyhatalmi központba, valami kínzóprogramot csinált végig emberünk. Durván nézett ki, én nem mertem volna nekimenni. Igazából egy pálya volt, amit végigcsinált a mi segítségünkkel. (az anyja és a testvére, na meg én) Vér is volt benne. Folyt egyiknél a vére. Szerencsére ezután valahogy felpakoltunk valamire, és mikor az út végetért apa közölte velem a kérdésemre válaszolván: Amerikában vagyunk. Én néztem nagyokat, hisz ottvolt emberkénk is. Emlékszem, alig váltottunk pár szót, alig tudott ő magyarul, én meg angolul, de megértettük egymást. Segített az anyja meg a testvére is a kommunikációnkban. Arra is emlékszem, hogy volt, hogy egy ágyban röhögtünk, meg megölelgetett. Az ágynemű virító narancssárga volt, mintákkal. Elöntött engem a szeretet, ahogy megölelt. Fényképeket is csináltunk egymásról és kettőnkről. Nagyon jól esett, főleg, hogy néha dühösen és megvetően nézett rám. Azthiszem hasonló lehet mint én. Csak nekem ha rossz a kedevem, akkor elviselhetetlen vagyok, nem pedig dühös. Hangulatember. De én mindíg nagyon boldog voltam, hogy a közelében lehetek.
   Már nem tudodm hogy mi lett a vége. Azt hiszem elment. Mindíg elment, miután jól éreztük magunkat.
Akivel álmodtam: Marilyn Manson
(megint egy álom) 

Az emberek annyira felszínesek tudnak lenni. Szörnyű. Nem érdekli őket egyéb másnál, mint a sok ismerős ggyűjtése, a ruhavásárlás, a szerelem utáni kétségbeesett kutatás. Nagyon sajnálom őket, de aztán rájövök, csak egy szó létezik erre. Szánalmasság. Tisztelet a ritka kivételnek.
(egy osztálytársammal beszélgettem msn-en, és megfogalmazódott bennem ez a gondolat)

Nem azért élünk, hogy dolgozzunk. Nem. Azért dolgozzunk, hogy éljünk!
(angolházi írása közben)

Sok tinédzser nem veszi komolyan az örökké szó jelentését. Az örökké nem a te életedet jelenti, bár az is húzós időtartam. Hanem még számtalan emberéletet, és még annál is többet. Soha nincs vége. Ha valakined azt mondod: örökké, hazudsz. Ennek a szónak nem kéne az emberek tudatában lennie. Semmi nem tart örökké.
(azt hiszem valami házit írtam..)

A LEGTÖBB ember leragad egy botránykeltő mozzanatnál. Sajnálom őket, de örülök neki. Megmaradhat nekünk az értelmes jelző.
(mansonworldös véleményem a Running.. klipjéről, és a hozzászólásokról.)

Mindíg emlékezzünk arra, hogy két, látszatra teljesen nem összeillő dolog is tartozhat együtt. Nem az számít milyennek ismerjük a dolgokat, hanem, hogy maguk a dolgok milyenek.
(rajzolás közben)

Egyszer halottam. Lehettem vagy hat éves. Nagypapám feltette nekem az egyik lemezüket, mert apának megvolt bakeliten, én meg kíváncsi votlam hogy működik az a lejátszó. Több év után most került elő, mert havernőm aznap épp olyan pólót vett fel. Tehát ma megnéztem. Soha nem hallott dallamokat dúdoltam, pidg nem is ismertem őket. Csak évekkel ezelőtt találkoztam velük. És most úgy jöttek szembe, mint a szélvész. NAGYON JÓ!
(Iron Maiden-t hallgattam)