Életemben nem hallottam erről az együttesről. Amikor a Manson-mánia tombolt nálam, akor apu betette a kocsiba lejátszani. Mondta megmutatja, hogy milyen az a zene, amit ő meg a haverjai hallgattak, mikor velem egyidősek voltak.
   Szóval betette. Én nem örültem, mert nem hallgathattam Mansont.. (Milyen szánalmas mi? -.- xD) Beütött az intro. T.N.T. A lemez a Dr. Feelgood volt. Nem tgyakorolt rám különösebben nagy hatást, mert azzal voltam elfogalalva, hogy miért nem az én zenémet hallgatjuk. Aztán kezdett javulni a dolog. Ismerős, csillogó, vad, merész dallamok. A végére azt mondtam: jó. Nem is rossz. Végülis rock. (Azóta utánanéztem, glam metal pontosabban...) Pilismarótra lefelé menet is az ment a kocsiban, mert mondtam magamban: na jó, adjunk neki nagyobb esélyt, hogy meghódítson. Apának ezt mondtam: egésszé tetszett, tegyük be. Meg hát neki is olyan kedve volt, meg hát szereti. 
   A nyáron annyira megtetszett, hogy elkértem lemásolni a lemezeket. (Dr. Feelgood, és egy válogatás.) Azóta a nagy szenvedélyemmé váltak varázslatos dallamaikkal, na meg persze a kinézetükkel.
Arez